News

A „kreatív” jelzőt alkotó emberekre és újszerű alkotásaikra szoktuk használni, de mitől lenne kreatív a fizika? Attól, hogy nem tudtunk jobb nevet találni a természet azon leírásának, amely a kezdeti, akkor újszerű kiinduló pontjától kezdődően, folyamatában kezeli a történéseket, jelenségeket és a megörökölt információt. A Kreatív fizika nem új dolgokat hoz létre, hanem az általunk tapasztalt folyamatokat a kezdeti újdonsághoz, a létrehozáshoz, teremtéshez vezeti vissza az anyag-energia-információ egységét újszerűen felhasználva. Mielőtt túltolnánk az elmélkedést, összpontosítsunk az ismert tényekre: Na, itt kezdődnek a problémák! A pontmechanika, kontinuumelmélet, kvantummechanika, kozmológia, relativitáselméletek mind más alapokról indulva építkeznek. Vannak közös „halmazaik”, de a széles szakirodalom az élő példa arra, hogy áthidalhatatlannak tűnő elvi szakadékok húzódnak közöttük. Ezeket a szakadékokat már sokan próbálták egyesítő elmélettel áthidalni, de eddig nem jártak sikerrel. A. Einstein is haláláig sikertelenül próbálta egyesíteni az általános relativitáselméletet és a kvantummechanikát. Mi nem hidászkodni kívánunk a tudományhegyek között, hanem olyan alapjelenségeket keresünk, amelyek segítségével kreatív folyamattal levezethetőek a környezetünk ismert jelenségei, összefüggései. Az információ szerepét a kifejtett hatásai alapján vizsgáljuk a fizikai folyamatokban. Bizonyítjuk, hogy az információ nem csupán szélfútta papírfecnin található írás, nem csak egy részecskék kölcsönhatásában rejtőző fantom, hanem szerves része az egyes fizikai hatásoknak, és azok tovaterjedésének. Nem kevesebbet állítunk, mint azt, hogy az információ energiát ér! A kontinuum-elvet magáénak valló szakembernek furcsának tűnhet, hogy egy adott mozgási energia esetenként több, vagy éppen kevesebb fizikai munkát végez a környezetén, és ez a különbség a kapcsolódó információ függvénye. Ezt az állítást egyszerű, bárki által megismételhető kísérletekkel szemléltetjük. Bemutatjuk, hogy ez az információ-vezérelt energiaátadási, hasznosulási folyamat a megfelelő téridős értelmezéssel kézenfekvő, konzisztens és reális. Több, mint 100 éve beszélünk a tér és az idő összefüggéseiről, de a gyakorlatban ez nem jelentett egyebet, mint egy plusz "dimenziót" a többi között, vagy a tér és idő közös transzformálása által eredményezett téridő-kontinuum nevű matematikai modellt. Itt az ideje egy reális, konzisztens téridős összefüggéssel megfogalmazni az energiamegmaradási és tömegmegmaradási tételeket, axiómákat! Megmutatjuk például, hogy a világegyetem tágulását hogyan modellezi az ismert Laval fúvóka. Felfedjük a sötétnek mondott anyag helyét, és tulajdonságait. A gáznemű közeg áramlása terén is meglepő következtetésekre jutottunk.